1. pontok sora, egy kiterjedésű térbeli alakzat. egyenes, görbe vonal. | mozgó tárgy, kül. íróeszköz nyoma vmely felületen. vonalat húz. | ▸ a tenyér, a kéz vonalai | egymással érintkező, egymáshoz közeli tárgyak, személyek sora. a fasor vonala. | hegy, folyó vonulata. a duna vonalán. | két v. több helyet összekötő képzeletbeli egyenes(ek). a vác-eger vonaltól délre. | ▸ egy vonalban

2. körvonal. az épület vonalai. | ▸ valakinek a vonalai vigyáz a vonalaira. | ▸ nagy vonalakban

3. (nem térbeli) mozgás menete, iránya. a dallam vonala.

4. határvonal. demarkációs vonal.

5. útvonal. hajózási, vasúti vonal; a budapest-szolnoki vonal. | közl kiv biz vonaljegy.

6. távíró-, távbeszélő-vezeték vmely szakasza. | ezen létesített összeköttetés. tartja a vonalat; vonalban van.

7. kat | sp zárt alakzat, amelynek a szélessége nagyobb, mint a mélysége. vonalban sorakozó! | harcban álló katonák, állások, fedezékek sora. védelmi vonal; az első vonalban.

8. sajtó | irány(zat), irányvonal. politikai vonal; igazodik a vonalhoz. | működési terület, szakterület. gazdasági vonalon dolgozik. | ▸ az egész vonalon

9. elav régi hosszmérték: a hüvelyk 1/12 része.

[←von ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. ami eredeti alakjában és nagyságában (meg)van.

2. ▸ egész szám | zene négy negyed értékű <hang, szünet>, ill. ennek jelölésére való. egész hangjegy (jele: -egeszhang-). | zene egymás melletti hangok között két félhangnak megfelelő <távolság>.

3. aminek alkotórészei, tagjai mind együtt vannak v. együtt értendők. az egész család.

4. teljes terjedelmében, ill. tartamában vett. az egész test; egész nap. | túlzó többségében, nagyobb része szerint gondolt. az egész világ. | <htl mértéket, mennyiséget jelentő szavak nyomósítására.> egész halom pénz.

5. teljes mértékű, fokú. egész erejével.

1. összetartozó dolgok teljes egységükben tekintve. a részeket az egészből érti meg. | meg nem bontott, hiánytalan egység. a maga egészében. | mat egységnek vett mennyiség <a tört részeivel ellentétben>.

2. a szóban forgó dolog a maga teljességében. ennyi az egész?

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]